Liviu Rebreanu idézet

Az ellenzék a nemzet katasztrófájából is hajlandó fegyvert kovácsolni magának, hogy uralomra jusson. [Részletek]

Mihelyt elhallgat az ember, menten eléveszi a gond és a vágyódás. [Részletek]

A szerelemben csak a jelennek van jelentősége. Aki a múltat firtatja, nem szeret igazán. [Részletek]

Az álmatlanság nemcsak azért gyötrő, mert megrövidíti az éjszakai nyugalmat, hanem különösen azért, mert kínzó gondolatokat sugall, amelyek a lelket csápjaik sűrű hálójába fogják. [Részletek]

A polgárság támasza és talpköve a hivatalnok és a nyugdíjas; ezért hiszi mindegyik magáról azt, hogy az államnak éppen őróla kell gondoskodnia. [Részletek]

Minden áruló gazember, bármilyen indok késztetné is árulásra. [Részletek]

Csak a halottak nem térnek vissza soha többé. [Részletek]

Az utazás soha nem pénz kérdése, hanem bátorságé. [Részletek]

Kavicsot ér az a nő, aki drágakőért megszerezhető. [Részletek]

Azok az idegenek, akiknek már nincs hazájuk, igazában csak e pillanatokban élnek életük régi feszültségével: a pillanatokban, amikor várják a reggeli postát. (...) Tudják, hogy a haza... [Részletek]

Egy perc enyém, mit olykor szívszorongva lesünk, de jő és némán elszalad, egy perc: amíg a szárnyas gondolat nagy messzi útra szárnyait kibontja. [Részletek]

Amint gyermeket szül az ember, igazán soha többet nem gondolhatja, hogy "én". Mindig csak "mi". Mi a legjobb "nekünk". Noha ami "nekünk" a legjobb, az gyakran pocsék "nekem". [Részletek]

A könyv mindenhova elkísér, lapjairól régen elporladt gondolkozók szólnak hozzánk. Türelmes is, mert ha küszködünk a megértéssel, a nehéz részeket újra meg újra átolvashatjuk, és... [Részletek]

Hiszem, hogy két ember együtt, váll váll mellett, gyarapíthatja egymást, és örömet adhat a másiknak. Anélkül, hogy el kellene nyomni az egyiket, hogy a másik erős maradhasson. [Részletek]