Magashegyi Underground idézet

Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége? Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre! Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja, sírni szabad fényes nappal az utcákat járva. [Részletek]

Végigmérnek szemsugár-fények. Elkapok egyet: pont a tiédet, Visszanézek, úgy érzem, Itt ér véget az eddigi élet. [Részletek]

Úgy volt, hogy egyszer még látlak, Árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, Hogyan leszek az árnyékod én. [Részletek]

Hány éjszaka esélyt adsz még a véletlennek, Hogy rád leljen a másik feled, aki téged kerget? [Részletek]

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni. [Részletek]

Az emberek nem élhetnek másként, csak egymás oltalmában. [Részletek]

De nem akarta mohó kortyokkal kiüríteni az élvezet poharát, amikor lassan is szürcsölgethette. [Részletek]

Paradoxon, de aki keveset tud, általában nem akar többet tudni, aki viszont többet tud, még többet akar tudni. [Részletek]

Keresni valamit annyi, mint hinni a létezésében. [Részletek]

Minden nagy hiba elkövetése során valahol félúton van egy pillanat, amikor még vissza lehet fordulni és talán még jóvá is tenni. [Részletek]

Őszintén hiszem, hogy jobb sikertelennek lenni valamiben, amit szeretsz, mint sikeresnek lenni valamiben, amit utálsz. [Részletek]