Makszim Gorkij idézet

Hogy tudok, nem baj: magamnak tudom. Az én tudásom a fukar ládájában van elrejtve; senki sem látja. [Részletek]

Senki sem érti, hogy mi a romantikus természet (...). Valami, ami a szépséget szolgálja, mint a paróka a tar fejen; vagy az elővigyázatosságot, mint álszakáll a szélhámoson. [Részletek]

Amit az ember józan állapotban gondol, részegen kikotyogja. [Részletek]

Tisztelni kell az embert! Nem sajnálni... Nem megalázni a sajnálkozással. [Részletek]

Ne azt nézd, ki milyen: rossz-e, jó-e; ez nem maradandó: ami tegnap még jó volt, ma már rossz. [Részletek]

Az emberek rosszak, igaz, de mióta tudom, hogy van igazság a földön, azóta ők is jobbak. [Részletek]

Ne feledd: a butáknak csak a mesékben van szerencséjük. [Részletek]

A nőkben az osztozás érzése a családi osztozásban gyökerezik - a kicsinyek gondozásában, az ennivaló összegyűjtésében és elkészítésében, az öröm, a szeretet és a bánat... [Részletek]

Életünk döntő cselekedetei, vagyis azok, amelyek esetleg egész jövőnket megszabhatják, többnyire meggondolatlan cselekedetek. [Részletek]

Némely ember élete elmúlt napjait újra meg újra át tudja élni, csodálatos elevenséggel képes maga körül mozgatni a távollevő embereket, kedve szerint alakítja át a térfogatot,... [Részletek]

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget,... [Részletek]

Miközben hallgattunk, eszembe jutott, amiről még soha senkinek nem beszéltem. Amikor sétáltunk. Csak mi hárman. Én voltam középen. Nem emlékszem, hogy hová mentünk vagy honnan jöttünk.... [Részletek]

Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle? [Részletek]

Minden, amire gondolunk, formálja, alakítja jövőnket. Ha aggodalmaskodsz, vagy félsz valamitől, a nap végére még több hasonló érzést hívsz magadhoz. [Részletek]