Márai Sándor idézet

Milyen nyomorult az ember, mikor Istennel kel viadalra! Isten csak rálehelt az anyagra, s az emberi arc mosolyogni kezdett.
- Márai SándorTovábbi Márai Sándor idézetek:
A világ csendéletszerű: kicsi és minden részletével zsúfoltan összetartozik. [Részletek]
- Márai SándorA cselekvés legyőzi az élet és a mindenség alján lappangó tunyaságot. [Részletek]
- Márai SándorA nők sokáig azt hiszik, hogy a testükről van szó. Mikor öregedni kezdenek, felsikoltanak, a dögönyözőnőt hívatják, majd a sebészhez és a fodrászhoz sietnek, gyertyát gyújtanak a... [Részletek]
- Márai SándorMi volt ebben a nőben olyan mulatságosan, olyan megvesztegetően és lefegyverzően jelentéktelen, hogy rögtön oda kellett figyelni, az érdekes, szép, hangos és rikító nők között? Valami... [Részletek]
- Márai SándorNem érdemes együtt lenni emberekkel, akik a bendőjükkel még mindig éhesen gondolnak valamire, amit az értelmükkel már kénytelenek elítélni. [Részletek]
- Márai SándorVigyáznunk kell társaságban azokra az emberekre, akik soha nem asztalszomszédjukhoz, hanem mindig az egész társasághoz beszélnek, azt akarják, hogy minden szavukat minden jelenlévő hallja,... [Részletek]
- Márai SándorEgy nőnek mindenekelőtt és mindig és örökké gyöngédségre van szüksége. [Részletek]
- Márai SándorTovábbi idézetek:
A háborúban nincs helye magánjellegű ítéletnek. [Részletek]
- Agatha ChristieNem tudjátok bebeszélni magatoknak a szerelmet. Nem kell hozzá több napi gondolkodás. Ha szerelmes vagy, nagyon gyorsan rájössz, és teljesen biztos vagy benne. [Részletek]
- Így jártam anyátokkalA férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy más férfi figyelme tudja felhívni. [Részletek]
- Molnár FerencA kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más? [Részletek]
- Albert EinsteinAmit elképzelünk, még nem tekinthetjük megtörténtnek. [Részletek]
- Borisz Leonyidovics PaszternakÉn a magam ura vagyok. Egy kapcsolat mindent összezavar. Valaki sérül benne. Kinek kell az? [Részletek]
- 500 nap nyárA művelt embert elsősorban a pontosság jellemzi. [Részletek]
- Liviu Rebreanu