Markus Zusak idézet

Folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket - és nagyon ritkán tudom egyszerűen csak értékelni őket. [Részletek]

Csodálkozom, mi mindenre képesek az emberek, még akkor is, amikor az arcukon könnypatakok csorognak, ők támolyognak tovább, köhögnek, keresnek, és találnak. [Részletek]

Az egyik lehetőség egyenesen a másikhoz vezet, mint ahogy a kockázat több kockázathoz, az élet több élethez és a halál több halálhoz. [Részletek]

Gyűlölöm és szeretem a szavakat, és remélem, hogy jól használtam őket. [Részletek]

Lophat az ember boldogságot? Vagy ez is csak egy belső, pokoli emberi trükk. [Részletek]

Először: a színek. Aztán: az emberek. Általában így látom a dolgokat. Vagy legalábbis így próbálom látni. [Részletek]

Azt hiszem, az emberek szeretnek nézni egy kis pusztítást. Homokvár, kártyavár, ezzel kezdik. És egyre nagyobb dolgok jönnek - ehhez nagy tehetségük van. [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél. [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]