Mihail Solohov idézet

A gyermek emlékezete olyan, mint a száraz villám: fellobban, egy pillanatra mindent megvilágít, aztán kialszik. [Részletek]

Nem lehet az embert géppel pótolni. [Részletek]

Akit a kígyó megcsípett, fél a gyíktól is. [Részletek]

Hiába fordítja ki az ember a rossz nadrágot, csak megmarad rajta a lyuk. [Részletek]

A föld olyan, mint az asszony: jószántából nem adja magát, el kell venni erőszakkal. [Részletek]

A halál bizony nem édes nagynénikénk, az a dög, az egyformán borzalmas mindenkinek - párttagnak is, pártonkívülieknek is, meg minden más embernek is. [Részletek]

Ne köpj a tányérba, mert talán még enned is kell belőle. [Részletek]

Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak.... [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a... [Részletek]

Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra. [Részletek]

Amikor a vágy meghal, a félelem megszületik. [Részletek]

Az új társadalmak mindig primitívek. [Részletek]

A vasmacska a földhöz szegez, de a bizalom... a bizalom oda repít, ahová csak akarod... [Részletek]