Murakami Haruki idézet

- Mennyire kedvelsz? - Mint egy tavaszi macit? - Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci? - Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó... [Részletek]

Az én tartóedényem a saját énem. Létem körvonalai kis kattanásokkal kapcsolódnak össze velem. [Részletek]

A legkiábrándítóbbak azok az emberek, akikből hiányzik a képzelőerő. T. S. Eliot ezekre mondja, hogy "üres emberek". Olyanok, akik nem látnak a felszín alá, észre sem veszik, hogy az a... [Részletek]

Úgy élünk, hogy minden egyes levegővétellel magunkba szívjuk a halált, mint valami finom port. Egészen addig úgy gondoltam a halálra, mint az életről teljesen leválasztott, különálló... [Részletek]

Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon. [Részletek]

Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a... [Részletek]

Rengetegen vannak, akik nem hisznek az igazságban, hanem abban, amit szántszándékkal hinni szeretnének. Hiába meresztik tágra mindkét szemüket, valójában nem látnak semmit. Az ilyeneket... [Részletek]

Jó portéka vevőre talál. [Részletek]

Gyakran előfordult, hogy egyforma gondolatok kerítettek mindkettőnket hatalmukba - mintha telepátia révén kapcsolódott volna össze az agyunk éjjel. [Részletek]

Egyedül, mindig egyedül bolyongani a világban... Ez lenne a reám kiszabott életforma? ... Saját otthon, néhány jó barát hiányát érzem. Sokszor lehetetlennek tűnik így tovább élnem.... [Részletek]

Akinek nincs titka, érdektelen ember. [Részletek]

Vissza kellene adni hitelét, becsét, szépségét a szónak, a szóra érdemes szavaknak, melyekkel szót válthatunk, és szót érthetünk egymással jó szóban szűkölködő korunkban. [Részletek]

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg. [Részletek]

A költők azok, akik a legavatottabban művelik az áttörést a megszokás közönyén. Ez a mesterségük. Ám túlságosan sok költő túlságosan sokáig nem vett tudomást az ihlet azon... [Részletek]