Nana idézet
A vörös fonál meglazult mindkettőnk ujján, nincs mi összetartson már. Bár ígéret nem köttetett, mégis kérlek, kezem el ne engedd!
- NanaTovábbi Nana idézetek:
Ahogy telik az idő, a vállunkat egyre nehezebb terhek nyomják, amíg akkorák nem lesznek, hogy mozdulni sem bírunk. Ezért van szükségünk valakire, aki nem hagyja, hogy megszakadjunk... [Részletek]
- NanaAmikor 16 éves vagy, mindenkibe beleszeretsz. 17 évesen megismersz valakit, akit különlegesnek hiszel, de hamar 18 leszel, és már túl is vagy az első csalódáson. Mire betöltöd a 19-et,... [Részletek]
- NanaEgy nő csak akkor lehet igazán boldog, ha szerethet valakit, mindegy, hogy mennyire szenved is majd utána. [Részletek]
- NanaSzeretném minél előbb betölteni a távollétünk alatt keletkezett űrt! [Részletek]
- NanaA szívemben még mindig téged hívlak. És akármennyire is fáj, nem adom fel, míg nem válaszolsz. [Részletek]
- NanaVajon tényleg csak tehetségen múlik, hogy valaki sikeres zenész lesz-e? Persze, ha valaki sikeres akar lenni, ahhoz meg kell ütnie egy bizonyos mércét. De azután már egyáltalán nem arról... [Részletek]
- NanaMiért van az, hogy az álmok megvalósulása és a boldogság két különböző dolog? [Részletek]
- NanaTovábbi idézetek:
Néha csupán udvariasságból úgy teszünk, mintha elismernénk, hogy a másik fél megbánást gyakorolt, de valójában nem tudunk megbocsátani neki... Ragaszkodunk azokhoz a sérülésekhez,... [Részletek]
- Gerald G. JampolskyNem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is. [Részletek]
- Andrew MatthewsA merőben eltérő jövőkép jó válóok! [Részletek]
- NanaAz olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik. [Részletek]
- John LockeMindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak. [Részletek]
- Oscar WildeHatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad. [Részletek]
- ismeretlenA halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]
- Kosztolányi Dezső