Nicolás Gómez Dávila idézet

A művészet csúcsa a szavak segítségével visszaadni a gondolatnak az egyszerűséget, amelytől a szavak megfosztják. [Részletek]

A legrosszabb helyzet: egyszerre érezni, hogy igényünknek megfelelni lehetetlen, és hogy mégsem vagyunk képesek lemondani róla. [Részletek]

A modern ember nem szeret, hanem menekvést keres a szerelemben: nem remél, hanem menekvést keres a reményben: nem hisz, hanem dogmákba menekül. [Részletek]

Aki nem képes magát kifejezni, nemcsak a világ, hanem önmaga elől is rejtve marad. [Részletek]

Csak saját kezünk fonhat koszorúkat, és nincs más dicsőség, mint saját lelkünk tapsa. [Részletek]

Fiatalon attól fél az ember, hogy ostobának nézik, éretten attól, nehogy az legyen. [Részletek]

Az irodalom nem csak a képzelet játéka. Az irodalmi dimenzió nem felületes aspektusa a világnak, hanem maga a dolgok mélysége. Az irodalom a szellem aktusa, amellyel megragadja a felszínen... [Részletek]

Minap óvatlanul kinyitottam a tévét. Azóta is kamillás vattával borogatom az agyam. [Részletek]

Légy jó hallgató, és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek! [Részletek]

Az anyaság lehetetlenné tesz bizonyos dolgokat, olyan dolgokat, amelyeket a másik életemben gondolkodás nélkül megtettem volna. (...) Rájöttem, hogy többé-kevésbé az akaratom ellenére,... [Részletek]

A tűz nagyon jó szolga, de igen rossz úr. [Részletek]

Az emberek bűntudata különbözik egymástól. Egyik-másik képes volt egyetlen kézlegyintéssel emberek ezreit elveszejteni, más meg képtelen asszonyt simogatni ugyanazzal a kézzel,... [Részletek]

Felhők, esők, viharok, kedvtelenség - mi van még az ember életében? Ez a négy szó a teljes élet foglalata. [Részletek]

Mindig van olyan, aki marad, és olyan is, aki elmegy. Ez másokkal is így van. Ha senki sem tenne semmit, csak azért, mert fél az elválástól, mi lenne? (...) Embernek lenni azt jelenti, hogy... [Részletek]