Orhan Pamuk idézet

A remény nem más, mint a képzelőerő állhatatossága. [Részletek]

Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként. [Részletek]

A szerelem az a boldogító állapot, amikor az ember bár módja volna rá, visszautasítja a kínálkozó alkalmakat, és folyton egyetlen emberrel kíván szeretkezni. [Részletek]

Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni. [Részletek]

Talán akkor eszmélt rá először, amikor egymás karjában sírtak, hogy bizonytalanságban élni, a kudarc és az újrakezdés között ingadozni ugyanannyi örömet szerezhet, mint amennyi... [Részletek]

Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek? [Részletek]

Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre. [Részletek]

A könyv semmihez sem hasonlítható kulturális tőke. A könyv az, ami ablakot nyit nekünk a világra. (...) Csupán a szemünk mozgatásával megtanulhatunk olyan elméleteket, amelyek alkotóik... [Részletek]

Az élők elől elbújhatsz, de a halottaktól nem tudsz elrejtőzni. Csak most értettem meg: egy halottnak mindig igaza van. Azért, mert az ember már nem tud kit hibáztatni. [Részletek]

Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket. [Részletek]

Mi lesz velem, mondd? Szemem fényét félelem fakítja, mellkasomban buta álmok. Karnyújtásnyira, mégis távol: hiányzol az éjszakámból. [Részletek]

Senki sem ugorhatja át a saját árnyékát. [Részletek]

Az embert évszázadokon át nem a pálca emelte az állat fölébe és ragadta a magasba, hanem a zene: a fegyvertelen igazság ellenállhatatlan ereje, példájának vonzása. [Részletek]

Az az igazi hős, aki reményt ad a reménytelenségben. [Részletek]