Orhan Pamuk idézet

Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják. [Részletek]

Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre. [Részletek]

Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is. [Részletek]

Bár az élet nagy kérdéseire soha nem kapunk választ, mégis jó feltenni ezeket a kérdéseket. [Részletek]

A szerelem az a boldogító állapot, amikor az ember bár módja volna rá, visszautasítja a kínálkozó alkalmakat, és folyton egyetlen emberrel kíván szeretkezni. [Részletek]

Talán akkor eszmélt rá először, amikor egymás karjában sírtak, hogy bizonytalanságban élni, a kudarc és az újrakezdés között ingadozni ugyanannyi örömet szerezhet, mint amennyi... [Részletek]

Személyesen és közösségként is mindannyiunkat nyugtalanít, hogy mit gondolnak rólunk mások, idegenek, mindazok, akiket ismerünk. Ez a nyugtalanság fájdalommá nőhet, elhomályosíthatja... [Részletek]

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell. [Részletek]

Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán. [Részletek]

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. [Részletek]

Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.... [Részletek]

A halálbüntetéssel társadalmunk az emberi élet szentségét ismeri el. [Részletek]

Nem támogatom szépségedet, csak tűröm. Süssem a Napot? [Részletek]

Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot,... [Részletek]