Petőfi Sándor idézet

Sötét a város, ráfeküdt az éj, Más tájakon kalandoz a hold, S a csillagok behunyták Arany szemeiket. Olyan fekete a világ, Mint a kibérlett lelkiismeret. [Részletek]

Átkarolnám, ajakára Csókot nyomnék utójára, S melegétől hű szivének Elolvadnék... úgy halnék meg! [Részletek]

Aki másokat nem szeretett, azt mások sem szerethetik, legfölebb bámulhatják. (...) A szeretet örök, mint az isten; a bámulat mulandó, mint a világ. [Részletek]

És hogyha egyszer már A szolga emberré emelkedik, Éhen hal meg vagy a bitófán, De többé szolga nem lesz! [Részletek]

Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám; őszintén elismerem, hogy megérdemlem a dicséretet; de ha szembe dicsérnek, tudj` az ördög, olyan furcsán... [Részletek]

Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. [Részletek]

Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintköve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj. [Részletek]

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni. [Részletek]

Az emberek nem élhetnek másként, csak egymás oltalmában. [Részletek]

De nem akarta mohó kortyokkal kiüríteni az élvezet poharát, amikor lassan is szürcsölgethette. [Részletek]

A célok háromnegyede sosem valósul meg, a megvalósult célok többsége pedig nem hoz komoly eredményt, mert állandóan csak készülünk az életre, ahelyett, hogy élnénk. Vagyis a jelent... [Részletek]

Keresni valamit annyi, mint hinni a létezésében. [Részletek]

Az ember rengeteget veszít, ha sohasem veszíti el a fejét. [Részletek]

Őszintén hiszem, hogy jobb sikertelennek lenni valamiben, amit szeretsz, mint sikeresnek lenni valamiben, amit utálsz. [Részletek]