Poirot idézet

Az élet olyan, mint a drága kabát. Személyre szabott. [Részletek]

Egy bizonyos korban azt képzeljük, hogy nincs már több románc, és ha mégis lecsap ránk, csúnyán lever a lábunkról. [Részletek]

Nagyon sokféle ember él a Földön... csak tudnunk kell, hova tartozunk. [Részletek]

Az igazság (...) gyakran megviseli a szemtanúkat. [Részletek]

Azért tartjuk a művészeket, hogy közelebb hozzák hozzánk a világot. [Részletek]

Amikor megtagadják az igazságot, a lelkünkben űr támad. Mintha Isten magunkra hagyott volna egy kegyetlen helyen. Kérdeztem az Úrtól, ahogy mindnyájan, hogy mit kell tegyünk, és azt... [Részletek]

A jó memória csodálatos képesség, mert így a múlt mindig a jelenünk része. [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél. [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]