Rákos Sándor idézet
A szépnek annyi arca van, ahány szem ráfigyel.
- Rákos SándorTovábbi Rákos Sándor idézetek:
A félelem tán elcsitulna, ha fejem az öledbe hullna, ha csöndesítnél, símogatnál, éjjel-nappal velem maradnál és fülemhez szorítva szádat megsúgnád: a halál sem árthat! [Részletek]
- Rákos SándorMi lesz a sorsunk nem tudom az egyre nyaktörőbb uton addig élek amíg te éltetsz [Részletek]
- Rákos SándorA másik embernek okozott szenvedést, a borzalmakat nem lehet jóvátenni. A fájdalomnak nincs valutája, se dollárban, sem egyéb pénznemben. A szó képes értelmében sincs, közvetlen... [Részletek]
- Rákos SándorMeghajszolt állat, elbotlik a test, az értelem kibúvókat keres, de míg lendülne hajdan büszke szárnya, belátja már, úgyis minden hiába. [Részletek]
- Rákos SándorAz ember egyidejű kettős törekvése: megkötni a kötetlent, s máris oldozni a megkötöttet. [Részletek]
- Rákos SándorBátrabban élj! Félelmeidet győzd le! Ilyen hős légy, ha nem lehetsz más! Mert alig van biztosabb erőforrás, mint a legyőzött félelem. [Részletek]
- Rákos Sándor"Szeretném, ha szeretnének": ez az első kívánságom. A második: "Szeretném, ha olyannak szeretnének, amilyen vagyok". [Részletek]
- Rákos SándorTovábbi idézetek:
Néha csupán udvariasságból úgy teszünk, mintha elismernénk, hogy a másik fél megbánást gyakorolt, de valójában nem tudunk megbocsátani neki... Ragaszkodunk azokhoz a sérülésekhez,... [Részletek]
- Gerald G. JampolskyNem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is. [Részletek]
- Andrew MatthewsA merőben eltérő jövőkép jó válóok! [Részletek]
- NanaAz olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik. [Részletek]
- John LockeMindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak. [Részletek]
- Oscar WildeHatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad. [Részletek]
- ismeretlenA halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]
- Kosztolányi Dezső