Ravasz László idézet

Legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat! [Részletek]

Az akarat mindig szolga, de olyan szolga, aki szabadon választja meg a maga urát. [Részletek]

A gondolat erősebb, mint az ember, s inkább végzete az embernek a gondolat, mint a gondolatnak az ember. [Részletek]

A jövendő teszi széppé az embert: a sejtett, áhított jövendő, amelyért dolgozni, szenvedni, áldozni kell! [Részletek]

Felejteni, ami hétköznapi és megőrizni, ami ünnepi: ez a lélek dietetikája. Az emlékezet művészete a művészi felejtés. [Részletek]

A valóság (...) könyörtelen gyilkosa az álmoknak, márpedig az élet annyit ér, amennyi álom terem benne, mert az élet csupa alkalom szép álmokra. [Részletek]

Nem az élet képe, hanem a halál képe mutatja meg igazán az embert, s ebben hasonlók vagyunk a lávafolyamokhoz: azok is csak akkor tükröznek, ha elébb kihűltek, megfagytak. [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]