Ravasz László idézet

Legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat! [Részletek]

A valóság (...) könyörtelen gyilkosa az álmoknak, márpedig az élet annyit ér, amennyi álom terem benne, mert az élet csupa alkalom szép álmokra. [Részletek]

A jövendő teszi széppé az embert: a sejtett, áhított jövendő, amelyért dolgozni, szenvedni, áldozni kell! [Részletek]

Nem az élet képe, hanem a halál képe mutatja meg igazán az embert, s ebben hasonlók vagyunk a lávafolyamokhoz: azok is csak akkor tükröznek, ha elébb kihűltek, megfagytak. [Részletek]

Semmiből sem lehet az embert úgy megismerni, mint abból, hogy mi fölött csodálkozik. [Részletek]

Vannak lelkek, melyek olyanok, mint egy hárfa, akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele. [Részletek]

Az akarat mindig szolga, de olyan szolga, aki szabadon választja meg a maga urát. [Részletek]

Amint megfogalmazunk valamit, már körül is határoltuk. És minden kerítés szűk. A felbukkanó eldönthetetlen problémák kibújnak alóla. [Részletek]

A tévedés többnyire olyan igazság, amely eltévesztette a maga időpontját. [Részletek]

A szeretetvágy mélyen a természetünkben gyökerezik. Az elszigeteltség sorvasztóan hat az emberi lélekre. Ezért tartják sokan a magánzárkát a legkegyetlenebb büntetésnek. Emberlétünk... [Részletek]

A fény szeretet nélkül keménnyé és dogmatikussá tesz minket. Csoda, ami körülöttünk történik, ha szeretni kezdjük a környezetünket és a többi embert, olyannak, amilyen. [Részletek]

Boldogsága egyetlen pillanatig tartott: amíg hitt benne, s amíg tett érte. [Részletek]

A pénz nem boldogít, de azért mindenki tudja, hogy megkönnyíti az életet. [Részletek]

Vannak kutyák, amelyeket nem képeztek emberek mentésére, de ösztöneik és az emberek iránt érzett szeretetük a legnagyobb odaadásra képes. [Részletek]