Sigmund Freud idézet

Van (...) visszavezető út a fantáziától a valósághoz, és ez - a művészet. [Részletek]

A kutyák szeretik a barátaikat, és megharapják az ellenségeiket. Nem úgy, mint az emberek, akik képtelenek a tiszta szeretetre, és mindig együtt van bennük a szeretet és a gyűlölet! [Részletek]

Ha (...) valaki, miközben abnormálisan viselkedik, folyamatosan azt ordítja, hogy ő normális, arra a gyanúra ad okot, hogy nincs tisztában betegségével. [Részletek]

Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden ideiglenes pszichológiai ismeretünket egyszer a szervekre levetítve is meg kell tudnunk alapozni. [Részletek]

Gyermekkorban nincs másra nagyobb szükség, mint apa védelmére. [Részletek]

Azt lehetne mondani, hogy egy nagy emberi közösség megalkotása akkor lehet a legsikeresebb, ha az egyén boldogságát nem kell figyelembe venni. [Részletek]

Figyelembe vehetjük azt az érdekes esetet is, amelyben valaki elsősorban a szépség élvezésében keresi az élete boldogságát. (...) Ez az esztétikai hozzáállás az élet céljához... [Részletek]

Felejteni sokféleképpen lehet. Úgy is, hogy nem a lényegre akarunk emlékezni. [Részletek]

A család mint intézmény nem egyszerű tükörfelület, átszűri és saját logikájába illeszti a történeti-társadalmi változásokat, miközben maga is folyamatosan alakul és alkalmazkodik. [Részletek]

S minthogy Istent ítéltem minden bölcsesség kútfejének, helyesnek és szükségesnek véltem, ha segítségért hozzá folyamodom; e célból írtam az alábbi kis imádságot, és... [Részletek]

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm. [Részletek]

A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid. [Részletek]

A mindennapi munka úgy kell nekem, mint a levegő. [Részletek]

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás. [Részletek]