Somlyó György idézet

Annyit beszéltem s mindig néma voltam, annyit mentem s máshová nem jutottam, tapinthatatlan cellák fala zár, az egyik ólomból van lágy szivemnek, másik pókhálóból fényes eszemnek, ... [Részletek]

Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. [Részletek]

Megint szegényebb lettél azzal, amivel mindig szegényebbek leszünk, hiszen élünk: az idővel. Csak az időt színültig töltő semmivel, a vágyaiddal lettél újra gazdagabb. [Részletek]

Sokszor azt hiszem, hogy életem folytonos "mulasztás" volt. Vagy talán lehet, hogy mindannyiunké az? Ki az, aki azt hiheti, féltében visszanézvén, hogy mindig akkor és ott lett volna, ahol... [Részletek]

Ez a perc, ez a már jelenvalóságában elfeledett, amely úgy múlt el, mintha el se jött volna, ez a megízleletlen íz, ez a parlagi föld, ez az elgurult gyöngy, ez is az életed volt, ez is... [Részletek]

A költészet az egyetlen emberek által gyakorolt mesterség, amit nem kell és nem lehet sem tanulni, sem megtanulni. Nincs és sosem volt iskolája (legfeljebb a "történetírás", az... [Részletek]

Ha nem szeretek többé romlandó lesz időm Összefut mint a tej ha nem szeretek többé [Részletek]

Ha az ember dolgozik, az idő kétségkívül beleragad az iszapba, valahogy úgy, mint hosszabbításkor. [Részletek]

A remény él, (...) és a szerelem szárnyakat ad neki. [Részletek]

Egy normális világban, ha egy lány kedves az emberhez, az jó jel lenne, de a valódi világban nem az. [Részletek]

Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi. [Részletek]

Ama egetrengető valamicsoda, amit szerelemnek hívunk, csakis veled, általad ismerszik fel számomra, s attól szerelem, és nem csekélyebb, hogy megmozdítja bennünk a világmindenséget. [Részletek]

Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik. [Részletek]

Ahova ész kell, oda hiába az erő. [Részletek]