Susan Barker idézet

Van valami mélyen ösztönös elem a tökéletlenségeinkben, az ápolatlan, rúzsos fogú, csípőn feszülő lomposságunkban. Valami, amit a szépség mértéktelen látványa sem tesz helyre. [Részletek]

Furcsa, hogyan feszül meg az ember teste a sokktól, még akkor is, amikor az elméje otthonos a tényekben. [Részletek]

Az éjszaka közepén kigondolt terveket sosem a józan ész táplálja. [Részletek]

A természet sohasem gondolkodik előre. Öntörvényű ritmusában egyszerűen csak visszatarthatatlanul halad. [Részletek]

A tudománytörténet a képzeletünket túlhaladó fogalmak elfogadásáról szól. [Részletek]

A belső gondolatok ismerete időnként gyötrelmes lehet, ahhoz hasonló, mintha egy lány botladozna a vicsorgó farkasok vermének peremén, miközben a farkasok a fogaikat csattogtatják a lány... [Részletek]

Miért kelt egy moll akkord szomorúságot? Mert a zene felkavarja az étert, amelyben az érzelmeink lebegnek. [Részletek]

Minden olyan végtelenül idegen. Ifjú valék, aki arra ébred, hogy aggastyán, sőt már síremlékét is belepte borostyán. De ne búslakodjatok, édes feleim, az élet már csak ilyen: fele... [Részletek]

Légy jó hallgató, és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek! [Részletek]

Ez a mi otthonunk, hogy legyen honnan elfutni, és legyen hova visszatérni. [Részletek]

A tűz nagyon jó szolga, de igen rossz úr. [Részletek]

Ne higgye, hogy ha nemlétezőnek tekinti őket, egész életére megmenekül a szomorú dolgoktól. [Részletek]

Elveszíthetjük azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem kedvelünk. Úgy érzem, törekednünk kell, hogy azok közé tartozhassunk, akiket szeretnek és sajnálnak, ha egyszer ránk... [Részletek]

Mindig van olyan, aki marad, és olyan is, aki elmegy. Ez másokkal is így van. Ha senki sem tenne semmit, csak azért, mert fél az elválástól, mi lenne? (...) Embernek lenni azt jelenti, hogy... [Részletek]