Szabó Magda idézet

A nőnek nem szabad a tenyerén hordani a szívét, hogy mindenki belepillanthasson. [Részletek]

Isten mindig mind a két kezével belenyúl az ember életébe. Amikor elvesz, ad is, és amikor ad, el is vesz. [Részletek]

Emerenc a saját életem egyik elemévé vált..., iszonyít a gondolat, hogy egyszer elveszíthetem, ha meg túlélem, eggyel több lesz az árnyak csapatában, akiknek mindenütt jelen levő, sehol... [Részletek]

Rémülten hallgattam, milyen bölcs, milyen könnyen tájékozódik ebben a bonyolult életben: saját kínja hamar megérlelte Cilit. [Részletek]

Édes Nagymamám! Iszonyú jó voltál hozzám mindig (...). Sose háláltam meg semmivel. Az volt a hálám, hogy egyre jobban rád csimpaszkodtam, elárasztottalak önmagammal, elálltam minden... [Részletek]

Nem volt se megoldás, se magyarázat, csak iszonyatos napok és hetek. A titkot még csak megosztani se lehetett senkivel, törhette az ember a fejét, mért kezdődik meg valami, ha abbamarad, s... [Részletek]

Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan,... [Részletek]

Amint megfogalmazunk valamit, már körül is határoltuk. És minden kerítés szűk. A felbukkanó eldönthetetlen problémák kibújnak alóla. [Részletek]

Könnyebb s talán kellemesebb is meghalni azért az asszonyért, akit szeretünk, mint élni érte. [Részletek]

A szeretet a világ legerősebb fegyvere a jó érdekében. Még a leghidegebb tél jegét is képes felolvasztani és tavaszi virágba borítani a házasságot. [Részletek]

Fogadja el az egyéni sajátosságait! Bocsássa el minden elképzelését, kivetítését és vágyát, amelyek arra vonatkoznak, hogy miként kell viselkednie a másik embernek. Nem fog úgy... [Részletek]

A boldogság megszerezhető, és el is veszíthető. [Részletek]

Azért mondom, hogy meg kell ismerni, akit szeretek, mert úgy kell szeretnem, ahogy a másik akarja, hogy szeressem. Különben én mondhatom, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,... [Részletek]

Van, amikor megmentünk egy állatot, és nem is sejtjük, hogy ezzel önmagunkat mentettük meg. [Részletek]