Závada Péter idézet

Széthullok mint a farost puha forgács az arcom várom a hajnalt kisiparost végre összeragasszon. [Részletek]

Ma mégse jössz. A sarkon állsz. A nap korongja fölragyog: ezernyi égi vaskohász locsolja szét a sörhabot. [Részletek]

Minek tűt keresni a szénakazalban? A széna puha, a tű meg szúr. [Részletek]

Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis, s én, mint a légért kapkodó egér. Bár szívemen melengethetnék mást is, egy csókod minden fulladást megér. [Részletek]

Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér. A szeptemberre külön színvilág van: összekutyulva barna és fehér, rumos kóla egy részeg indiánban. [Részletek]

Az utazás soha nem pénz kérdése, hanem bátorságé. [Részletek]

Kavicsot ér az a nő, aki drágakőért megszerezhető. [Részletek]

Azok az idegenek, akiknek már nincs hazájuk, igazában csak e pillanatokban élnek életük régi feszültségével: a pillanatokban, amikor várják a reggeli postát. (...) Tudják, hogy a haza... [Részletek]

Egy perc enyém, mit olykor szívszorongva lesünk, de jő és némán elszalad, egy perc: amíg a szárnyas gondolat nagy messzi útra szárnyait kibontja. [Részletek]

Amint gyermeket szül az ember, igazán soha többet nem gondolhatja, hogy "én". Mindig csak "mi". Mi a legjobb "nekünk". Noha ami "nekünk" a legjobb, az gyakran pocsék "nekem". [Részletek]

A könyv mindenhova elkísér, lapjairól régen elporladt gondolkozók szólnak hozzánk. Türelmes is, mert ha küszködünk a megértéssel, a nehéz részeket újra meg újra átolvashatjuk, és... [Részletek]

Az ember, függetlenül a külső eseményektől, magában viseli a sorsát. [Részletek]