Zorán idézet

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd, egy napod mennyit ér, Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el. [Részletek]

Egy világ választ el, és nem értem, Hogy miért vagy közel, Ha többé úgysem érlek el. [Részletek]

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el, Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el! Nincs múlt, nincs esély nélküled, Nincs társ, nincs tét nélkülem. [Részletek]

Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam, De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam, És emlékül neked ezt a dalt írtam. [Részletek]

Jó így, ha eső hull vagy hó. Jó így, hogy az idő változó. Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk, És még mindig emberből vagyunk. [Részletek]

A szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell, hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él. [Részletek]

Már csak csendesen nézik a tévét Ahol ragyog egy másik világ És ők nem kérik senkin se számon Az elrabolt évek sorát Pedig semmiért vesztek el álmok Mint a zálogban hagyott ruhák. [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]