Bari Károly idézetek

Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák, holdfénybe mártott végtelent szopogató csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok, fűrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba! [Részletek]

Szívverésem sorsot perdít ki helyéből, emlékek rongyai fel-fellobognak, arcom behidegszik gyermekkoromba, belefészkel napjaiba letűnt keservem, s vissza kell szomorodnom újra meg újra... [Részletek]

Visszamennék, visszavágyom emlékeim közé, hisz oly szépek, nem tehetem, köt a jövőm. [Részletek]