Charlotte Brontë idézet

Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletreméltó. [Részletek]

Az érzelem, amelyet a józan ész nem fegyelmez, bizony híg ital, az ész viszont érzelem nélkül olyan keserű és kemény falat, hogy alig lehet lenyelni. [Részletek]

A szelídség! Mennyivel nagyobb erő, mint a nyers erőszak! [Részletek]

Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén. [Részletek]

A szegénység többnyire büszkeséggel jár. [Részletek]

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. [Részletek]

Minek a múltat felidézni, mikor a jelen annyival biztosabb, és a jövő annyival derűsebb. [Részletek]

Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd. [Részletek]

Ó, de te lobbanj föl az ősz, a halál fölé, s emelj föl engem is Édes, légy szerelemre okos ma, csókra okos, álomra is éhes. [Részletek]

A másokkal való érintkezésben legelőször azt kell megtanulnunk, hogy hagyjuk a maguk sajátos módján boldogulni az embereket [Részletek]

Meggyőződésem, hogy a bűnnek mindig végzetes dolog a következménye. [Részletek]

Ezt sírja: élni, élni még! Mert élni, jaj, sohsem elég! Az élet örök táruló: Aki nem éli, áruló! [Részletek]

Egy bölcs ember egyszer azt írta: a haldokló férfi nyelve érvényesíti akaratát, mint a mély harmónia. Ha szavakat költ, azok ritkán költődnek hiába. [Részletek]

Nem jó, nem tanácsos egy olyan könyv elé furakodni, amely az ember hiúságáról, fajzatunk eredendő nyomorúságáról szól. Mert az oktalan, aki vakságban megteszi, nagy valószínűség... [Részletek]