Children of Distance idézetek

Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok, Te és én az éjszakában megfejtjük a világot. S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket, Mert úgy felébredni, hogy vége,... [Részletek]

Ő az első szó, ő az utolsó, Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom, Ő az egyetlen érték, és összes jó, Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom. [Részletek]

Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam, Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam, Bújj mellém, jó így, csak összefonódva, Védjük kis világunk a világtól óvva. [Részletek]

Pár fájó érzés a szívverésnek utat adva született Pár dobbanásban fogalmazódott meg ez az üzenet Így egy művészlélek művészettel minden érzést feltár Ettől a fájdalomtól lesz... [Részletek]

Rólad álmodtam titkon az álmomban, Hallom messze a hangodat. Szívem legbelül tőled ébred fel, Most már tudom, te vagy az életjel! [Részletek]

Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám, Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám. Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom, De megpróbálom, a többi nem... [Részletek]

Soha többé nem megyek a szívem után már, Egyszer elhittem a mesét, hittem, tárt karokkal vár, Amire vágyom, miről álmodtam, Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban. [Részletek]

Szeretlek, tudd meg, hiába titkolom, A lakat zárva, de a kulcsát itt hagyom. [Részletek]

Szívből élj! Ma csak a jóért, Tartsd meg a napfényt. Az álmodért törj fel az égig, Így csináld végig. [Részletek]

Talán nem létezett, mégis átéltem, Érted újra írnám, de másért nem, A szívemből indulsz, az ereken át, Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át, Segíts! Fel kell ébrednem,... [Részletek]

Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat, Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat. De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz, Tudom, ha valaha meghallod a nevem,... [Részletek]

Tenyeredbe simult az arcom, míg kettőnkre borult az éj leple, Meghaltam abban az érintésben és csókod keltett életre. [Részletek]

Tudom, már elmúlt, vége a szépnek, Szépen, lassan eltűnnek a képek, Sebeim maradnak, nyitva a világnak, Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak. [Részletek]

Úgy intek búcsút a régi barátoknak, Mint akik a végén csak azért találkoztak, Egy kézfogás, nem más, ennyi, ami megmarad, Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad. [Részletek]