Csokonai Vitéz Mihály idézetek

Izenget már valahára A párosság istene, Hogy már az ember ágyára Egy emberné illene. Nem soká él a halandó, A jó szerencse múlandó, Házasodni kellene. [Részletek]

Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek Szavára mozgasz? s végre mivé leszel? Míg ezt ki nem vizsgálod, addig Por vagy, az is leszel. [Részletek]

Lenni? vagy nem lenni? kérdések kérdése! Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése. [Részletek]

Menyasszonnyá lettél, aki vóltál hajadon, Pántlika helyett már konty van a hajadon. De azért virtusid díszét le nem bontja A menyasszony öszvesodrott kontya. [Részletek]

Míg a nap egünkön magát felemeli, Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli. Az öröm, az élet édes balzsamoma, Légyen bús szívednek gyógyító flastroma. [Részletek]

Míg a nap egünkön magát felemeli,Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli.Az öröm, az élet édes balzsamoma,Légyen bús szívednek gyógyító flastroma. [Részletek]

Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! [Részletek]

Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. [Részletek]

Óh idő, te egy egész! Nincsen neked sem kezdeted, se véged; És csupán a véges ész Szabdalt fel apró részeidre téged. [Részletek]

Óh, mely keserves annak élni, Kinek tovább nincs mit remélni, És mégis élni kell! Él az, de nincsen benne lélek. [Részletek]

Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. [Részletek]

Természet! emeld fel örök törvényedet, S mindenek hallgatni fogják beszédedet. E kézzel fogható setétség eltűnik, Az éjnek madara húholni megszűnik. Egy jóltévő világ a mennyből... [Részletek]

Urak, ma itt mindnyájunktól dupla kedvet kívánnak,Nevenapja van a háznak és a ház asszonyának. [Részletek]

Űzik már a fársángot, Bor, muzsika, tánc, múlatság, Kedves törődés, fáradság, Kik hajdan itt múlattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a fársángot! ... [Részletek]