Dallos Sándor idézetek

Gondoltam: nem szabad addig nővel lennem, míg meg nem találtam az igazit. Addig csak mindig keresni. Csak próbálni. Nem olyan egyszerű, gondoltam, csak megkapni a nőt, hálni vele és megvan.... [Részletek]

Kell a félelem és kell a halál, hogy az emberek megtanulják szeretni egymást. [Részletek]

Kétféle agyvelő van. Az egyik a bántatlan, az tele van szeretettel, a másik a gyötrött, abban nincs semmi szeretet sem, csak iszonyú rosszindulat. (...) Az kiforgat mindent a maga... [Részletek]

Kimondhatatlan nagy dolog ám az, hogy akik a fiatalság harcaiban együtt éltek, az öregség ösvényein is együtt lépdeljenek! [Részletek]

Mindent újra kezdenék, mert örök feszültség bennem a lényed, és nekem, míg élek, sohase lesz belőled elég. Hát nyilván az életem mélyéből támadt szerelem az, amit irántad érzek,... [Részletek]

Nekünk a sors azért engedte meg, hogy újra találkozhassunk, hogy rettentő erősen fogjuk egymás kezét, úgy menjünk az úton, ami még hátra van, s a két szemed világítson előre nekem,... [Részletek]

Nincs a földnek olyan igaz művésze, aki mindenben le tudná rögzíteni a maga teljes elképzelését. A képzeletét senki sem tudja utolérni! Éppúgy nem, mint egy szép álmát! [Részletek]

Nincs semmi szomorúbb és sajnálatra méltóbb az életben az öregségnél. [Részletek]

Talán már nem élnék, ha nem hinnék (...). Szerintem csakis így lehet a dolgokban megnyugodni, ha az ember azt mondja: sors. Egyébként valami gúnyos és áttekinthetetlen összevisszaság... [Részletek]

Te mondtad: a szerelem mindig változtat az emberen. És én keresztülmentem a változáson, bár látszatra ugyanaz vagyok. De jobb és tisztább. Más, mint amikor beléptem ide. [Részletek]