Dolák-Saly Róbert idézetek

Átköltenél, és az ihlet feltüzel, De a versbe illő változásban egyedül hiszel. Átfestenél, de én téged féltelek, Mer` az égbe nyúló vágyaid közt szakadék leszek. [Részletek]

Úgy kellenék, ahogy élni nem tudok, De hogy eljutsz hozzám ezen az úton, sose várhatod. Úgy festenék, mint az álomképeid, Hol a főalak csak érted él és mégsem létezik. [Részletek]