Dsida Jenő idézetek

Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, Immár tudom, hogy nem maradnak itt, Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, - Az élet erre lassan megtanít. [Részletek]

Csak rólad villan elmosódó rajz: még látni, fogni akarom, [Részletek]

Csöndbe merülsz, hallgatag vagy, nem akar a könny fakadni, sem a szó könnyen szakadni, mind nagyobb a néma sejtés, mindig több a mélyre-rejtés, minden nappal, amit élsz, több, amiről nem... [Részletek]

De azért vágyaim ne dobáld a sárba, ami az Óceánnak legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz csak gyönge, nagyon gyönge. [Részletek]

Egy drága nő, egy asszony, kit szerettem! Fák sírjatok, virágok sírjatok! Hogy elfeledtem, hogyan is hihettem? Füvek ti, sírjon minden sarjatok, füvek, akiken ágyamat vetettem s ahol... [Részletek]

Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását. [Részletek]

Emléke visszacsillog, s olykor arcomra tűz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. [Részletek]

Én magamról nem is beszélek. Hiszen, hiszen tudom régóta már, hogy patakzó, nyílt sebe vagyok a szívenszúrt, a nyomorult világnak. [Részletek]

Fáj a földnek és fáj a napnak s a mindenségnek fáj dalom, de aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom! [Részletek]

Ha ketten, hárman néha összejönnek, Miről is folyhat köztük a szó-beszéd? Egy másik ember lesz az áldozatjuk, Kínozzák, szúrják, gyilkolják szegényt. Midőn ezt hallod, fuss,... [Részletek]

Ha van még szív a földön, És van még szeretet, Úgy ma üljön a világ Örömünnepet! [Részletek]

Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi az új semminél, mely valaminek tudja magát? Miért kellett bágyadt mosolygásainknak önmagukra ébredniök az élet ágyán? Miért döngetünk véres... [Részletek]

Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? [Részletek]

Jöhet ezután százszor is az ősz, Az én szememnek nem hull már a könnye: Tavaszi rózsa, megtanultam tőled, Hogy nem búcsuzunk senkitől És semmitől és sohasem örökre! [Részletek]