Dsida Jenő idézet

Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását. [Részletek]

Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? [Részletek]

Ordítok, mint a vad mindenki elhalad, nem veszik észre. [Részletek]

Mindenki így jár, ködbeburkoltan, árván, hangtalan, nem látjuk, nem értjük egymást: [Részletek]

Csak rólad villan elmosódó rajz: még látni, fogni akarom, [Részletek]

Fáj a földnek és fáj a napnak s a mindenségnek fáj dalom, de aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom! [Részletek]

Egy drága nő, egy asszony, kit szerettem! Fák sírjatok, virágok sírjatok! Hogy elfeledtem, hogyan is hihettem? Füvek ti, sírjon minden sarjatok, füvek, akiken ágyamat vetettem s ahol... [Részletek]

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni. [Részletek]

Az emberek nem élhetnek másként, csak egymás oltalmában. [Részletek]

De nem akarta mohó kortyokkal kiüríteni az élvezet poharát, amikor lassan is szürcsölgethette. [Részletek]

Paradoxon, de aki keveset tud, általában nem akar többet tudni, aki viszont többet tud, még többet akar tudni. [Részletek]

Keresni valamit annyi, mint hinni a létezésében. [Részletek]

Minden nagy hiba elkövetése során valahol félúton van egy pillanat, amikor még vissza lehet fordulni és talán még jóvá is tenni. [Részletek]

Őszintén hiszem, hogy jobb sikertelennek lenni valamiben, amit szeretsz, mint sikeresnek lenni valamiben, amit utálsz. [Részletek]