Edda Művek idézet

Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, Van hitem a magas falak előtt! [Részletek]

Szívemben a dal megmarad nekem, újra átélem örök hangjait, s ha szól az ének, álmodom a világot veled. [Részletek]

Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér? Mi csak addig élünk, míg a rockzene él. Ennyi az életünk, vagy lehetne több? Ha hiányzunk, várj, és mi újra jövünk. [Részletek]

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt. [Részletek]

Mindent elértél, ha ember maradsz. [Részletek]

Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. [Részletek]

Látom, hogy fáj neked, Látod, hogy fáj nekem, De itt belül lassan elül a félelem. Már nem bánt, ha jön a magány. [Részletek]

Az emberek világa kötelékekből áll. A gubancos szálak úgy ágaznak szét, mint a vörös pókliliom törékeny virága, a düh, a fájdalom és a könnyek erejével. [Részletek]

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő. [Részletek]

Ahol csak lehet, tégy jót; közben gondolj arra, hogy aki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel. [Részletek]

A kóros féltékenység a féltékeny embernek is nagy tehertétel. Az ilyen emberek olyannyira szenvednek a párjuk elvesztésének képzelt lehetőségétől, hogy rendkívül hevesen reagálnak.... [Részletek]

Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár. [Részletek]

El kell fogadnunk, hogy a lelkünk - bár örökkévaló - jelen pillanatban az idő hálójában vergődik, annak pedig megvannak a maga korlátai és lehetőségei. [Részletek]

Amikor meghozunk egy döntést, azt sosem annak a tudásnak a birtokában tesszük, amit csak később szerzünk meg, hanem annak, amit addig a pillanatig megszereztünk. [Részletek]