Émile Zola idézetek

Az anya szenvedélyesen szenved az élet örök virágzásáért. [Részletek]

Az élet éppen úgy származik az ujjakból, mint az agyból, ha egyszer élőlényeket teremt valaki. [Részletek]

Az előbb még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve szakad bele... Istenem, de buták is vagyunk, mi nők! [Részletek]

Az elvetett magok most bizonyára szenvednek a földben, s fényre áhítoznak; őket is nyomja a lidérc, ők is azt álmodják, hogy hosszú föld alatti folyosón kúsznak, rájuk omlik a föld,... [Részletek]

Az ember gyakran elkövet bevallhatatlan tetteket a boldogsága érdekében, anélkül, hogy valóban boldogabb lenne tőle. [Részletek]

Az emberi lélekben mélyen gyökerezik a tévelygés; nincs hősibb feladat, mint akár csak a legparányibb igazságot is diadalra vinni. [Részletek]

Az igaz ember a világ szemében esztelen. [Részletek]

Az igazi ifjúság az egyetemeken, a laboratóriumokban, a könyvtárakban van. Ez a dolgozó ifjúság fogja meghozni a holnapot, nem pedig az asztaltársaságok, kiáltványok és extravaganciák... [Részletek]

Az illúzió szomjúságára, az örök vigasz vágyának dús burjánzására, (...) csupán valami nagy fájdalom lehet a magyarázat. [Részletek]

Az okoskodásból sosem lesz gyilkosság; gyilkos ösztön kell hozzá, hogy rávesse magát az áldozatra, éhség vagy szenvedély, hogy szétmarcangolja. [Részletek]

Az örökkévalóság vonása csak a művész együgyű ártatlanságában van, aki igen alázatosan és mélységes hittel áll meg a mindig szép természet előtt. [Részletek]

Azon tűnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni. [Részletek]

Csak a tudomány forradalmár, a tudomány elegendő lesz, hogy ne csak az igazságot, de igazságosságot is teremtsen, ha ugyan az igazságosság lehetséges ezen a földön. [Részletek]

Csakis a szegények elővigyázatlansága taszította a forradalmi tömegeket az igazság, a méltányosság, a boldogság meghódításának útjára. Az emberiség áradatának minden nappal több... [Részletek]