Émile Zola idézet

Amikor a halál lekaszálja az élet valamelyik katonáját, mindig támad egy másik, aki elfoglalja az üresen maradt harci állást. [Részletek]

Arra vágyik, hogy tisztességes emberek között éljen, mert a rossz társaság olyan, mint a bunkócsapás: betöri az ember koponyáját, s az ilyen magafajta egyszerű asszonynak egy... [Részletek]

Az elvetett magok most bizonyára szenvednek a földben, s fényre áhítoznak; őket is nyomja a lidérc, ők is azt álmodják, hogy hosszú föld alatti folyosón kúsznak, rájuk omlik a föld,... [Részletek]

Kicsikém, az asszonyok nem szeretik, ha a férfi mafla. Igaz, hogy nem szólnak semmit, mert hát szemérem... Érted, ugye?... De légy nyugodt, nagyon fúrja az oldalukat. Aztán előbb vagy... [Részletek]

A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már... [Részletek]

Minél nagyobb a család, annál bővebben arat a hálátlanság. [Részletek]

Keserves dolog lemondani a szerencséről, amikor az ajtónkon kopogtat. [Részletek]

Gőgös napóleoni módra Nézünk kétlábú milliókra, Melyek csak eszközök nekünk, S az érzőkön nevetünk. [Részletek]

Sárga bögre, görbe bögre. [Részletek]

Bárkinek kezdünk el vájkálni a múltjában, találunk valamit. [Részletek]

Hiszek az érzékek hosszú eltompításában az ismeretlen felé, a tudatalattiban élek, gyarló értelmünk elrejti előlünk a végtelent. [Részletek]

Nem a rendszer, a társadalom az oka. A pénz. Erről van szó. Minél finomabb valami, annál több pénzért lehet hozzájutni, s a szíve mélyén mindenki ínyenc. Vagy ellenáll, vagy nem. A... [Részletek]

Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét. [Részletek]

Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat, értékelni magunkat, függetlenül attól, mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a földön.... [Részletek]