Follinus Anna idézet

Vetkőzni csak maszkig tud, aki arctalan. [Részletek]

Most megigézve állok előtted, számon a csókja orgona-szádnak, s nincs az a mégse, [Részletek]

Olyan kevéssel beérném. Szerelmedre régen nem vágyom már. Aki régmúlt emlékek közt gyomlál, messzi kútba nem dob érmét. [Részletek]

Feketék e nyárvégi éjszakák, mikor a szomorúság kiömlik az égre, s a csillagok lehunyják szemüket, nehogy belefolyjon a kín feketesége. [Részletek]

Szépíteni minek bármit?! Fétissé szelídül benned a múlt - mindaz, mi belőle régen kihullt, újra összeállni látszik. [Részletek]

Mondanám, hogy szabad vagyok - emlékeim: agykérgembe vésve, s e képzettársítások szeszélye múltam száz rabságába von. [Részletek]

Rám találsz... lelkedbe metszi a vágyakozás szelíd homlokom. Olykor testet öltök messzi, idegen, elsikló falombokon. [Részletek]

Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, addig nem arat diadalt a sötétség. De a sötétség mégis próbálkozni fog, és nekünk nap minden nap... [Részletek]

Az egyetlen, amiben minden más halandóval osztozol, a halál. [Részletek]

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága. [Részletek]

Mindig is könnyebb volt együtt úszni az árral. Ugyanakkor, ha elveid vannak, akkor azt teszed, amit helyesnek látsz, és nem azt, ami könnyebb. Ez gerincességet jelent. Ami azzal jár, hogy mi... [Részletek]

Talán csak azért vagyok képtelen megnyugodni, mert annyi szörnyűség történt velünk. Mert egyszerűen nem merem elhinni, hogy mindaz, amit itt látok, tényleg az enyém. Egy pillanatra sem... [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Mindenkinél jobban te hiányzol, ha számba veszem majd a veszteségeket. A szivárványos, közelítő halálban velem lesz az, aki végig szeretett, de te ki tudja, hol leszel? Akit naponta... [Részletek]