Follinus Anna idézet

Olyan kevéssel beérném. Szerelmedre régen nem vágyom már. Aki régmúlt emlékek közt gyomlál, messzi kútba nem dob érmét. [Részletek]

Rám találsz... lelkedbe metszi a vágyakozás szelíd homlokom. Olykor testet öltök messzi, idegen, elsikló falombokon. [Részletek]

Az ember majd úgy teremt világot, hogy elrejti mind, ami megmaradt. Lentről nézi szívét fenn az ágon, és üres mellkasát a fa alatt. [Részletek]

- szeretkezés íze szádban kibomlik, mint ejtőernyő lelassított időtávban. [Részletek]

Szépíteni minek bármit?! Fétissé szelídül benned a múlt - mindaz, mi belőle régen kihullt, újra összeállni látszik. [Részletek]

Hideg van, kabátom összehúzom. Csak a mozdulatokra figyelek. Hallgatás nélkül nem lenne sorsom, ahogy megnyugvásaim sincsenek. [Részletek]

Végül is mindegy. Csak egyre nehezebb, hogy hazugságtól hazugságig vezet, [Részletek]

Erkölcstelen dolog átvinni tekintélyünket arról a területről, ahol kiérdemeltük, arra a területre, ahol járatlanok és zöldfülűek vagyunk. [Részletek]

Teljesen mindegy, hány év telt el, időnként újra kíváncsi, titkokat megosztó gyerekké válik az ember. [Részletek]

Nem az emberek közti kapcsolatok hoznak bennünket egymáshoz közel, hanem a gondolkodásmód és az érzések azonossága. [Részletek]

Akinek nincs titka, érdektelen ember. [Részletek]

Amikor a szavak hallgatnak, amikor a mondható mondhatatlan, amikor ajkam zárt, feszes vonal, akkor figyelj rám... baj van. [Részletek]

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg. [Részletek]

A költők azok, akik a legavatottabban művelik az áttörést a megszokás közönyén. Ez a mesterségük. Ám túlságosan sok költő túlságosan sokáig nem vett tudomást az ihlet azon... [Részletek]