Gaál Viktor idézetek

Nézték egymást. Három pár tekintet vándorolt körbe-körbe. Aztán valamelyikük arcán megrándult egy izom. Mosolyra görbült egy száj. Erőltetetten próbálták elnyomni vigyorukat, de... [Részletek]

Néztem ezt a jádekőből faragott sast itt az asztalon. Tökéletes remekmű. Hanem elgondolkoztat, vajon mi lennék inkább: a jádéból faragott remekmű, vagy maga a sas? Az egyik értéke... [Részletek]

Olyan esendőek tudunk mi lenni a Mindenható bölcsességének árnyékában, amint valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, nyomban elszomorodunk, máskor meg apró véletleneken... [Részletek]

Olyan kevés biztos pont van a világban, olyan őrült ez az egész. (...) Egy hatalmas, áradó folyó a világ... viszi, sodorja a legtöbb embert magával, álmok, vágyak nélkül... és te... [Részletek]

Pontosan tudom, hol van most... minden pillanatban, minden lélegzetvételnél. Nem szükséges látnom, hogy tudjam. (...) Áramlat követi őt, köt össze bennünket, oly fényes, mint a napfény... [Részletek]

Szabad akarok lenni. Önmagam akarok lenni. Miféle titkokat rejtegetünk...? Miféle árnyékok néznek ránk a múltból? Mit rejtünk a mosolyaink mögé? [Részletek]

Tapasztalataink is csak korlátok közé szorítanak. Csakúgy, mint hiányuk. [Részletek]

Tudd, akárhol legyünk is, ha melletted ébredek, otthon vagyok! [Részletek]

Üresség. Határtalan üresség telepedett a lelkére. Már nem álmodott. Nem volt miért álmodnia. [Részletek]

Van, hogy az ember életében elérkezik egy pillanat, mikor elfogy minden szó, a világ olyasmivel szembesíti, ami a nyelv fogalmaival meg nem nevezhető. Ilyenkor először csak áll bambán,... [Részletek]

Volt egy nap, amikor úgy tűnt számomra, minden szín elszökött a világból... Sok-sok év telt el azóta, de csak most (...) értettem meg, hogy... hogy a fájdalom csak visszhang, a boldogság... [Részletek]