Jane Austen idézet

Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom. [Részletek]

A költészet végzetes is lehet, mert aki teljesen megérti, nem mindig élvezheti veszélytelenül, csak érző lelkek tudják méltóképpen értékelni, ám éppen az erősen érző lelkeknek... [Részletek]

A férfiak mindig előnyben voltak velünk szemben, elmondhatták a maguk történetét, magasabb rendű neveltetésben részesültek; a toll is az ő kezükben volt. Nem ismerem el, hogy a könyvek... [Részletek]

Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint azok bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk. [Részletek]

Ha a szív igazán csügg valakin, jól tudom, mily kevéssé örvendeztetheti meg bárki más figyelme. [Részletek]

Magam is, csakúgy mint más, tökéletes boldogságra vágyom; s mint mindenki más, ezt a magam módján óhajtom elérni. [Részletek]

Mindennap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak. [Részletek]

Az a boldogság, amely egy adott okból fakad, a nyomorúság egyik formája csupán, hiszen az adott okot bármely pillanatban elvehetik tőlünk. [Részletek]

Én alapvetően sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Talán mert sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. Mindennek, amit addig csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek. [Részletek]

Életem eddigi részében máris túl sok biztos tudással és azok tuti cáfolatával akadtam össze. Ezentúl inkább saját fejjel fontolgatok, saját lélekkel-szívvel érzek. [Részletek]

Amikor ősszel, ha haloványan csillog a napfény, egyszerű szavakkal hódolok néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz szeretheti a bágyadt folyót. [Részletek]

Aki örömét leli a magányosságban, az vagy vadon élő állat, vagy isten. [Részletek]

A természet ingyen nem adja kincsét. [Részletek]

Tudod, mikor valami rossz történik velem, szeretem azt gondolni, hogy az én hibám. Mert tudod, ha valaki más hibája lenne, akkor én semmit nem tehetnék ellene. [Részletek]