János Árpád idézet

Esküdj hát sorsom, mindenem. Esküdj kettőnkre, esküdj meg nekem, hogy míg élsz, nem hagysz el soha! Esküdj, mint Mutius Scaevola! [Részletek]

Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes. Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes, de amikor elmegy, vágyódom utána. - „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya. A hangom elakad, a torkom... [Részletek]

Szeretem, ahogy van, amilyennek látom. Szeretem, szeretem. És ha egészen más, mint ahogy szeretném. Akkor is, akkor is szeretem, szeretem. [Részletek]

Te vagy a csók, a vágy, a szerelem. Te vagy nekem a lét, a tudat. Nélküled nem vagyok, és én Te vagyok. [Részletek]

Mondd, mit ér a sorsod? nézz a tükörbe és számolj el végre önmagaddal! Végy hozzá erőt - ne lássa senki más. És hidd el, hogy nem a tükör a hibás. [Részletek]

A tűz kihunyt, csak a füstje száll, s Te újra szabad vagy! Repülj, vándormadár! Hogy engem megöltél, ezért ne törd magad, én mégse kívánom halálodat. Eredj a pokolba és éld... [Részletek]

Az álmok valóra sose válnak, Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép. Az ébredéskor mienk a valóság, S amire vágytunk - szappanbuborék. [Részletek]

Földre szálló angyalod, ki új csodákkal tér hozzád, láthatod, én nem vagyok. De lángot én is gyújthatok, hogy bánatodnak égboltján felragyogjon csillagod. [Részletek]

A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt. [Részletek]

Egy nyelv formái óhatatlanul visszahatnak arra, aki azt a nyelvet beszéli, alakítják az arcát, a házakat, a földet, a szokásokat, az ételt. [Részletek]

Ha az ember forró napsütésben vándorol, nem áll meg útközben, hogy leszakítsa a legszebb virágot. [Részletek]

Kicsi angyal újra szárnyakra kel, De az utolsó dalt ne játszd még ma el! Álmodj tovább, elringat egy dallam, Eltűnök én is, de ne félj, csak halkan. [Részletek]

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva, Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra, Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed, Örvényekbe dobva álmodom a szépet, Szeretlek, imádlak, te... [Részletek]

A nő járja az élet igazi útját. Ő a művészet. Még beszélni se tud, mikor már meg tudja különböztetni a szépet a nemszéptől. Csak az az élet lehet boldog ezen a földön, amelyiknek... [Részletek]