Jatzkó Béla idézetek

Ami csak létezik, másból keletkezik: magból lesz a virág, gubóból a selyem, ködökből a világ, - miből a szerelem? [Részletek]

Éljen minden, ami érdektelen, amire nem kell odafigyelnem, amire úgy meredhet a szemem, hogy közben téged les a szívemben! Megfordítottad bennem a világot: kifelé nézek és befelé... [Részletek]

Én téged magadért szeretlek, nem kozmetikai szereknek reklámaként. Ha összekented az arcodat, fogj egy kleenexet és töröld le: úgy vagy a legszebb, ahogy az Isten megteremtett. [Részletek]

Ki is sejthetné azt, amit eddig magunk se tudtunk, vágyunk új vallomásait, sok gyönyörűszép titkunk? Újjászületünk, éjre nap: te általam, én általad. [Részletek]

Látlak mással. Vele is olyan vagy, mint velem? Örvénylő folyam? Úgy fogadod, mint engem, az öledben? Ölelni nem, - s most ölni volna kedvem. [Részletek]

Mert velem vagy jól és csak velem, - mert küzd bennem gőg és félelem: mert aki jön, el is tud menni, mert nem lehet mindig csak nyerni, mert a vesztesnek nincs kegyelem, - alig merem... [Részletek]

Mezőkön, pipacsok közt, tengeri szivacsok közt, a nyárban, a tavaszban, esők, ha lassan esnek, akarva-akaratlan mindig téged kereslek. [Részletek]

Velem maradtál, - történjék akármi, gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan. [Részletek]