Jean de La Bruyére idézetek

Ha nyomorúságos az életünk, nehéz elviselni; ha boldog, szörnyű elveszteni: a kettő egyre megy. [Részletek]

Hálásak lehetünk barátunknak, ha miután nagy kegybe jutott, még ismerősünk marad. [Részletek]

Jobb fájón nélkülözni, akit szeretünk, mint együtt lenni azzal, akit nem. [Részletek]

Két módja van annak, hogy magasabb méltóságokba kerüljünk, az, amit egyenes útnak, vagy kitaposott útnak nevezünk, és a kerülő út, vagy görbe út. Emez a rövidebb. [Részletek]

Kétféleképpen lehet emelkedni ezen a világon: vagy szorgalommal, vagy a mások butasága révén. [Részletek]

Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig ugyanakkor színleli mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta. [Részletek]

Nagy csapás, ha valaki se nem elég elmés, hogy jól beszéljen, se nem elég okos, hogy hallgasson. [Részletek]

Ne háborodjunk fel az embereken, amikor azt látjuk, hogy kemény szívűek, hálátlanok, igazságtalanok, dölyfösek, és csak önnönmagukat szeretik, másokkal pedig nem törődnek: ilyenek, ez... [Részletek]

Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül hogy nevettünk volna. [Részletek]

Nem akaratunktól függ, hogy örökké szeressünk valakit, mint ahogy az sem függ akaratunktól, hogy ne szeressünk. [Részletek]

Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat. [Részletek]

Némelyeknek az a dicsőségük vagy érdemük, hogy jól írnak, másoké pedig az, hogy nem írnak. [Részletek]

Nincs, amit az emberek jobban szeretnek megőrizni, s amit kevésbé kímélnek, mint tulajdon életüket. [Részletek]

Sokszor könnyebb és hasznosabb összeférni a többiekkel, mint arra törekedni, hogy a többiek alkalmazkodjanak hozzánk. [Részletek]