Jeff Abbott idézet

Szerelmes beléd. Vagyis érez valamit irántad, amiről azt hiszi, hogy szerelem. A szenvedély, a harag, a vágyakozás és a tökéletes sutaság szerencsétlen keverékét. [Részletek]

Az emberek ostobák. Vagy annyira önteltek, hogy azt képzelik, sosem kapják el őket. [Részletek]

Egyszerű matematika: az emberek vagy segítenek, vagy hátráltatnak. [Részletek]

A harcban néha az a legokosabb húzás, ha visszavonulsz. [Részletek]

Ilyen lenne a paranoia? Bizonyosság, hogy mindenki az embert fixírozza, mindenki tudja, hogy kicsoda, mindenki utánanyúl, hogy megállítsa és a sötétbe rántsa? Féreg, ami belülről falja... [Részletek]

Soha nem ismerhetünk valaki mást annyira, mint amennyire szeretjük elhitetni magunkkal. [Részletek]

Furcsa, hogy egy gyermek mennyire felerősíti a késztetést, hogy jobb ember legyen valaki. [Részletek]

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell. [Részletek]

Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán. [Részletek]

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. [Részletek]

Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.... [Részletek]

A halálbüntetéssel társadalmunk az emberi élet szentségét ismeri el. [Részletek]

Nem támogatom szépségedet, csak tűröm. Süssem a Napot? [Részletek]

Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot,... [Részletek]