Joanne Harris idézet

A bank ernyőt ad, amikor hét ágra süt a nap, és amikor esni kezd, visszaveszi. [Részletek]

Az idő szeletei úgy simulnak egymásra, mint a szekrényben a lepedő hajtásai: a múlt sokszor olyan közel kerül a jelenhez, hogy az események érintik, sőt olykor átfedik egymást. [Részletek]

Így van ez, valahányszor elmúlik egy rég várt esemény; s belejátszik talán a fáradtság is, a szorongás, az izgalom. (...) Ellentmondásos érzelmek hatják át: magány, hiányérzet,... [Részletek]

Van, aki élete során sosem emeli fel a tekintetét a földről. Mások repülésről álmodnak. [Részletek]

Egy-egy elveszett kincsre száz tejesüvegkupak jut, amit a felkészületlen aranykereső kénytelen kiásni. [Részletek]

Vajon a tűz, amin megsütöttük a húst, mennyiben különbözik a gyújtogatáshoz használttól? És eszerint nyersen kéne ennünk a húst? [Részletek]

Amit négyévesen készpénznek veszünk, azt kegyetlenül ragadják el tőlünk hétéves korunkban. [Részletek]

Gőgös napóleoni módra Nézünk kétlábú milliókra, Melyek csak eszközök nekünk, S az érzőkön nevetünk. [Részletek]

Sárga bögre, görbe bögre. [Részletek]

Minden emberben van valami odabent. Valami, amit meg lehet hajlítani. Ki lehet nyújtani. De ha túlfeszítik, akkor eltörik. És vele együtt az ember is. [Részletek]

Hiszek az érzékek hosszú eltompításában az ismeretlen felé, a tudatalattiban élek, gyarló értelmünk elrejti előlünk a végtelent. [Részletek]

Nem a rendszer, a társadalom az oka. A pénz. Erről van szó. Minél finomabb valami, annál több pénzért lehet hozzájutni, s a szíve mélyén mindenki ínyenc. Vagy ellenáll, vagy nem. A... [Részletek]

Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét. [Részletek]

Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat, értékelni magunkat, függetlenül attól, mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a földön.... [Részletek]