Joanne Kathleen Rowling idézetek

Furcsa dolog, de ha az ember fél egy közelgő eseménytől, és szívesen lelassítaná az idő múlását, akkor hajlamos rá, hogy még jobban felgyorsuljon. [Részletek]

Ha a feje tetejére állítjuk az összes készen kapott bölcsességet, akkor leljük meg az igazságot. [Részletek]

Ha csak tompítjuk a fájdalmat, az még kínzóbb lesz, mikor visszatér. [Részletek]

Ha vége a világnak, hogyan dúlhat tovább a csata, miért nem hull a borzalom csöndje a kastélyra, miért nem teszi le mindenki a fegyvert? [Részletek]

Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne lehetne valóságos? [Részletek]

Kiszakadtam testemből, satnyábbá lettem, mint a kósza árnyék, erőtlenebbé, mint a kóbor kísértet... elsorvadtam, de éltem. [Részletek]

Lassan, nagyon lassan felült, s közben minden mozdulattal rácsodálkozott élő önmagára - úgy érzékelte, figyelte saját eleven testét, ahogy még soha. Miért csak most fogja fel, mekkora... [Részletek]

Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának. [Részletek]

Lépjünk ki az éjbe, s kövessük léha csábítónk, a kaland hívó szavát! [Részletek]

Magad azzal ékesíted, ha elmédet élesíted. [Részletek]

Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség. [Részletek]

Mindenképp folytatni kell a küzdelmet, meg kell vívni az újabb és újabb csatákat, mert csak úgy lehet, ha nem is végképp legyőzni, de kordában tartani a gonoszt. [Részletek]

Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk. [Részletek]

Ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét! [Részletek]