Johann Rist idézet

Nincs oly csapás, bármerre dúl, mely idővel nem csillapul, és meg nem szűnik végül. Csak az öröklét végtelen, el nem csitul egy percre sem, hánytorog szünet nélkül. [Részletek]

Az ember él, s csak annyit tud Istenről, mint egy távoli, nagyon hatalmas uralkodóról, akit tisztelni tartozik ugyan, de nincsen hozzá személyes köze. Egy napon megismerkedik Vele. A mi... [Részletek]

Ha férfiakról van szó, miért borul sötétség az agyunkra, amikor épp ilyenkor igyekszünk világosan látni? [Részletek]

Korszerű önvédelmi fegyver vállról indítható rándítás. [Részletek]

Az érzelmek, akár az öröm, akár a szomorúság, a szeretet vagy a büszkeség annyira mélyről fakadnak, és olyan élesen, hogy végül ott maradunk meztelenül, védtelenül. [Részletek]

Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék, nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, (...) s a boldogot csak játszani lehet, és az élethez ennyi is elég, az... [Részletek]

Néha a sebhelyek tesznek minket azzá, akik vagyunk. [Részletek]

Ne menetelj a menetelőkkel! Ne állj be semmiféle csoportba! Csak tulajdon vércsoportodhoz tartozzál! (...) A Föld kihunytáig, a csillagok ellobbanásáig, a világok végezetéig. [Részletek]