Johann Wolfgang von Goethe idézet

Idő, állj meg egy pillanatra, s ti, suhanó percek, várjatok, amíg ők ketten esküt tesznek, hogy egymáshoz örökké hűek lesznek, csak addig várjatok! [Részletek]

A tankönyvek legyenek vonzók; ilyenné csak úgy válnak, ha a tudást és a tudományt legderűsebb, leghozzáférhetőbb oldaláról mutatják be. [Részletek]

Nemcsak az teszi az embert, ami vele született, hanem az is, amit magának megszerzett. [Részletek]

Magam-okozta vétket nincs jogom büntetni. [Részletek]

Ha szeretlek is, mi közöd hozzá? [Részletek]

Minden hegytetőn nyugalom van, a facsúcsokon alig érzed a fuvallatot, a madárkák hallgatnak az erdőben. Várj csak, nemsokára megpihensz te is. [Részletek]

Átok a büszke véleményre, Amellyel elménk díszeleg, Átok a káprázatra, fényre, Mely érzékünket ejti meg! [Részletek]

Mit ér, ha nagy vagy, gigászi nagy, ha birodalmak császára vagy, de bús szívedben örök a fagy? [Részletek]

Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél. [Részletek]

Ma, amikor a tudósok olyan pontos műszerekkel dolgoznak, amelyek a milliméter milliomodrészével mérhető tárgyakat is láthatóvá tesznek, megengedhetjük-e magunknak, hogy a mindennapi... [Részletek]

Az embernek három korszaka van: ifjúság, felnőttkor és a "remekül nézel ki". [Részletek]

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára. [Részletek]

Mindent lehet mellékesen, csak művészetet nem. Vagy teljes lélekkel, vagy sehogy. [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]