Johann Wolfgang von Goethe idézet

A szív jósága tágabb teret foglal el, mint az igazságosság tágas mezeje. [Részletek]

Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak. [Részletek]

Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni. [Részletek]

Úgy véli az ember, hogy irányítja életét, vezeti önmagát; és bensőjét ellenállhatatlanul vonzza magával sorsa. [Részletek]

Az ember sündörög, eped, marad, s csapdába csalják észrevétlen; öröme nő, aztán keserű lében fürdik. [Részletek]

Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad. [Részletek]

Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, Mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak. [Részletek]

Egyre jobban felmelegszik a Föld, mintha csak belázasodott volna, és mintha végre egyszer és mindenkorra le akarná prüszkölni magáról azt a sok és egyre csak sokasodó emberi bacilust, aki... [Részletek]

Az emberek ostobák. Vagy annyira önteltek, hogy azt képzelik, sosem kapják el őket. [Részletek]

A tűnő órák mindent elfelejtetnek s elsodornak, és cselekedeteink, mint a folyóvizek, emlékezet nélkül való partok között futnak tova. [Részletek]

A nők csodálatosak (...). Mintha semmi sem hatna rájuk. Itt vagyok én, aki úgy érzi, mintha kifacsarták volna a lelkét, s úgy nézek ki, mintha a testem napokig vízben ázott volna (...).... [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Egy férfit a szíve tehet gazdaggá. Aszerint lesz gazdag, hogy ő maga milyen, nem aszerint, hogy mije van. [Részletek]

Lehet, hogy a teljes közömbösség nem a belső békét teremti meg, hanem az emberben szunnyadó gonoszságot szabadítja fel? [Részletek]