Kálnoky László idézetek
A lét reménytelen. Sötét a szív magánya, bár mélyén olvadt érc hevül, de sziklarétegek zárják el, s mint a bánya, nem mutatja, mit rejt belül. Titkom sem él tovább, ha... [Részletek]
- Kálnoky LászlóÁlmos vagyok, gubbasztok egymagam, kedvem, mint ázott zászló vászna, lóg, sötétben őrizem az emlékedet, mint arcképet a becsukott fiók. Unatkozom, nincs semmi, ami bánt és mint tanyán... [Részletek]
- Kálnoky LászlóAz a kis ember ott belül ugrál, torz fintort vág, nevet; fejedben lakik, agyvelőd az ágya, ablaka szemed. Ha torkod sírás fojtogatja, s keserűséged könnybe gyűl, szemtelen hangján... [Részletek]
- Kálnoky LászlóAz idő szintjei... Termek, ahol szót sem érdemlő célokat idétlen tánclépésekkel kerülgetünk. [Részletek]
- Kálnoky LászlóElzárkózva mindenkitől, zsibbasztó tüzekben megedzve, fájó tüskék nőttek szívemből, sebekkel vagyok keretezve. Mit bánod Te, hogy e keret mi? s olyan mindegy, mi lesz belőlem. Istenem,... [Részletek]
- Kálnoky LászlóHa megpróbálok önmagam legmélyére bocsátkozni, úgy érzem, nagy bűnöket, gaztetteket nem követtem el életem során, de mulasztásokat feltétlenül, még hozzám közel álló... [Részletek]
- Kálnoky LászlóMegrázzák ősz szakállukat az évek, s távoznak; épp csak megpihentek itt, mint vándor aggastyánok, kik motyójuk izmos vállaikon tovább viszik. Alakjuk lassan tűnik el a ködben, s míg... [Részletek]
- Kálnoky LászlóMegváltásban kár volna hinned, húzódj hát barlangodba vissza. A valóság csak meglegyintett. Temetkezz gyötrő álmaidba. [Részletek]
- Kálnoky LászlóMert törvény van, s uralkodik fölötted; beteljesül, amire sorsod ítél, hogy ember-voltod végigéljed, ám mélyebb lényegéhez ne közelítsél. [Részletek]
- Kálnoky LászlóMi voltál nékem? A váratlanul talált kincs, mely koldus ölébe hull, szelíd balzsam a lét minden sebére. [Részletek]
- Kálnoky LászlóNem tagadom, milyen szörnyen kívánlak; szívem pokol, megmutatom, hogy ég; de hisz tudod, választóvíz szerelmem, melyben megtisztul az érzékiség. Nekem szabad egyedül Érted égnem; ... [Részletek]
- Kálnoky LászlóSápadtan mentél, hangtalan haraggal. Utánad néztem, míg csattant a zár, furcsa Ádám, kit elhagyott az angyal, és elpusztított Édenébe zár. [Részletek]
- Kálnoky LászlóSzomorú bámészkodni ténferegve, mások felett felragyogó egekre, mások felé forduló mosolyokra. [Részletek]
- Kálnoky LászlóSzomorú, ha a szív megalkuvást keres; szeretni szomorú felényi szeretetért, vagy annyiért se, mást. Szomorú lesz még húsz évet leélni. [Részletek]
- Kálnoky László