Kanehara Hitomi idézet

Nem kínlódtam utolsó stádiumos rákkal, mégis úgy éreztem, sürget az idő. Néha egyszerűen csak szükségét érezzük, hogy siettessük a dolgokat, minden különösebb ok nélkül. [Részletek]

Nem szokásom feladni a harcot, mindig a legvégső pillanatig próbálok kitartani, ami persze általában a legrosszabb eredményt szüli. Hiába vagyok ennek tudatában, nem tudok rajta... [Részletek]

Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu. [Részletek]

Mindenki örül, amikor látja, hogy az erőfeszítései megtérülnek. A nehezen vagy kellemetlenül megélt pillanatok szempillantás alatt foszlanak köddé, amint a befektetett erőfeszítéseink... [Részletek]

A düh olyan, akár a lárva. Pillanat alatt képes elszaporodni, végül pedig olyan állapotot idéz elő, amelyből nincs visszaút. Elég volna végeznem a lárvákkal. Ám a dühöt nem lehet... [Részletek]

Ha egy ismeretlen ember szemébe nézek, sokszor az az érzésem támad, hogy olvas a gondolataimban, ezért szándékosan furcsa dolgokat gondolok. [Részletek]

Amiben nincs misztikum, abban nincs vonzerő. [Részletek]

A bezártságban hamar kicsírázik a féltékenység és a rivalizálás, és gyorsan szárba szökken a gyűlölködés, mint palánta a melegházban. A veszekedést bármi táplálhatja. [Részletek]

A nő nem bólogató majomra, és nem is egy vérengző fenevadra vágyik, hanem arra, hogy vele s mellette sétáljon a tigris. [Részletek]

Sok ezer kezet legyőz egy bölcs tanács. [Részletek]

Nagy az én bűnöm: a lelkem. Bűnöm, hogy messze látok és merek. [Részletek]

Ütni pontosan kell. Nem szabad vagdalkozni értelmetlenül. Csodálkozni is fölösleges. Hogy visszaütnek, nem az a csoda. Az az egyetlen természetes. [Részletek]

Akit megértenek, ammár szépen beszél. Az a sok csűrt-csavart szólás semmit sem ér. [Részletek]

A szerencse nem jár örökbe, csak kölcsön. [Részletek]