Karácsony Benő idézetek
Az ember (...) a természetnek egyik leghaszontalanabb mirigye. A bűnkiválasztó mirigye. [Részletek]
- Karácsony BenőAz ember egy kicsit mindig vérző orral mászkál a múltjában. Valaki ott járt közben és egyet-mást elrakott a helyéről. [Részletek]
- Karácsony BenőAz ember legtöbbször a maga képzelgéseire haragszik, s aztán ott terem a valóság, s kiderül, hogy sokkal csenevészebb, sokkal törpébb, hogysem megérdemelné áldozatos haragunkat. [Részletek]
- Karácsony BenőAz ember (...) mindig boldogtalan, leszámítva azt a három, négy pillanatot, amikor azt hiszi, hogy boldog. Ez azonban a mi hibánk. Belénk mérgezték azt a felelőtlen szamárságot, hogy... [Részletek]
- Karácsony BenőAz emlékezés kéj és gyönyör, de van egy fogyatékossága: túlságosan egyéni gyönyör és névre szóló fájdalom. [Részletek]
- Karácsony BenőAz én türelmem olyan, mint a giliszta. Apróra metélheti (...), akkor is van benne élet. [Részletek]
- Karácsony BenőAz illemkódexet is halandó emberek szerkesztették, és az az illemszerkesztő vesse rám az első követ, aki maga is nem szenved valami szerkezeti hibában. Véges kis lények vagyunk, téveteg... [Részletek]
- Karácsony BenőEgyedüli példányok vagyunk. Valamennyien. Az ember tartson ki ritkasága mellett. [Részletek]
- Karácsony BenőGyanúsak voltak nekem mindig a szív emberei, akik állandóan a más lelkiismeretén zörgettek, s a jóság kellemetlen ragacsát izzadták magukból. Röviden, nem az az ember voltam, aki mindig... [Részletek]
- Karácsony BenőKergetni, sürgetni az időt, hogy múljék, hogy legyen szíves már elmúlni - ezzel tölti az ember életének nagyobbik felét. Minő megfontolatlan baromság, amikor a pillanatok mélyében... [Részletek]
- Karácsony BenőNem volt már számomra a házasság egyéb, mint a leves közös szürcsölése, a közös törülköző és az a rossz szokás, hogy a házastársak egyike mindig későbben vagy korábban oltja el... [Részletek]
- Karácsony BenőRettentő jó érzések vettek birtokukba. Az ember ritkán virágzik, akárcsak az agavé, de akkor bohó és pazar virágot hajt. [Részletek]
- Karácsony BenőTörekvő bulldogok tudják oly buzgón fogni az ember nadrágszárát, amilyen konokul belekapaszkodtam én a dicsőség tovalebbenő pantallójába s szeretett nőim elvillanó nadrágocskájába.... [Részletek]
- Karácsony Benő