Keszei István idézet

A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat! [Részletek]

Amíg itt járt, minden leheletét, leköpték fénylő, áttetsző szívét (...) Nem köpött vissza! Megadta magát: a hideg síneket ölelte át. [Részletek]

Mert örvényben éltem, örvénybe dobjatok: morajló mélyére temessetek! [Részletek]

Ha kijutsz majd a végső, túlsó partra, szárítkozni kiülsz az örök napra. Leszárad rólad múló földi voltod. Boldogságod száj nélkül is a sirályoknak elsikoltod. [Részletek]

Hajszálanként szerettelek, méltóképpen a mindenséghez: mindenestől, Egyetlenem! [Részletek]

A nyírfák zizegő levelénél is nagyobb, növényi érzékenységgel érzem, hogy kósza, csapodár szélként elszállnak felettem az évek... Csak műveket, magyar verseket tudok szembeszegezni... [Részletek]

Tested édes gyümölcshúsában lappang szíved, akár a konok almamag. Kihámozhatlak héjadból, ruhádból: magozhatatlan szíved magházban marad. [Részletek]

Néha csupán udvariasságból úgy teszünk, mintha elismernénk, hogy a másik fél megbánást gyakorolt, de valójában nem tudunk megbocsátani neki... Ragaszkodunk azokhoz a sérülésekhez,... [Részletek]

Nem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is. [Részletek]

Furcsa ez az egész, nem?! Minél híresebb a palotám, annál inkább hasonlít egy börtönre. [Részletek]

Az olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik. [Részletek]

Mindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak. [Részletek]

Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad. [Részletek]

A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]